MI CICÁNK

MENÜ

Pötyinek kiscicái lettek!

Pötyinek 2023.07.23.-én kiscicái lettek!

Elvihető kiscicák:

Fekete kiscica:  ELVIHETŐ!

Cirmos kiscicák: ELVIHETŐEK!


 

Lukréciának kiscicái lettek!

2023.04.30.-én Lukréciának kiscicái lettek

Minden kiscicát elvittek!


 

Pankának kiscicái lettek!

2023.04.06.-án Pankának kiscicái lettek!

Minden kiscicát elvittek!


 

FIGYELEM!

 

Keressük MINI-T aki 2023.március.7-én elszökött a haller parkból.

Ha látta kérem jelezze a keressukminit@lovecat.com vagy a 06209667755

telefonszámon.

Kérjük segítsenek minél előbb megtalálni!

A megtaláló pénzjutalomra számíthat!                        

Köszönjük!  TÉRKÉP ITT!

Fotók:

 

 


 

 Belépés itt!

 Admin felület


 

 

KITTEN MATCH - MACSKÁS JÁTÉK

 

FIGYELEM! EZ AZ ALKALMAZÁS CSAK ANDROID ILLETVE IOS EZKÖZRE TELEPÍHETŐ.

 

A PC-S VERZIÓ CSAK A (BLUE STACKS) BŐVÍTMÉNNYEL ÉRHETŐ EL.

                                      

A LETÖLTÉS EZEN A WEBEN:

kitten-match.webnode.hu


 

 

Macskáink:

 

  Neve: Panni

 Életkora: 4 év

 Fajtája: Házi macska

 Leírása:

   

 

  A házi macska kisebb termetű húsevő emlős, amelyet az emberiség évezredekkel ezelőtt háziasított

A macska, más néven házi macska (Felis silvestris catus) kisebb termetű húsevő emlős, amely a ragadozók rendjén belül a macskafélék családjának Felis neméhez és vadmacska fajához tartozik. A vadmacska alfaja, amely körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy 4 ezer éve Egyiptomban történt. Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére, illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására.

A házi macska életmódja

A macskákat az emberek többsége magányos állatokként ismeri, de valójában nagyon is társaságkedvelők. A legnagyobb különbség a macskák és kutyák társas viselkedése között az, hogy a macskáknak nincs kollektív túlélési stratégiájuk vagy „falka mentalitásuk”; ami mindössze annyit jelent, hogy maguk gondoskodnak alapvető szükségleteikről, például egyedül keresnek élelmet és védekeznek támadás esetén. Ez azonban nem aszociális magatartás. A házi macskák képesek hosszú időn át mozdulatlanok maradni, különösen a zsákmányra való várakozás közben.

A házi macska elterjedése

A vadmacska, a házi macska őse feltehetően sivatagi éghajlaton fejlődött ki, vad és háziasított formáit hasonló viselkedésmód jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és az Antarktisz kivételével őshonosak valamennyi kontinensen. Az Észak-Afrikában élő kis termetű vadmacskák tűnnek a háziasított fajták legközelebbi ősének.

A házi macska táplálkozása

A macskák fogazata és emésztő szervrendszere a húsevéshez alkalmazkodott. A házi macskák kis mennyiségű növényi táplálékot is igényelnek, melyhez alkalmanként fű vagy más növények fogyasztásával jutnak hozzá. Míg a medvék és a kutyák általában gyümölcsökkel, bogyókkal, gyökerekkel és mézzel egészítik ki étrendjüket, a macskák leginkább húst fogyasztanak. Mivel egy genetikai anomália folytán valamennyi macskaféle képtelen az édesség ízlelésére, ezek az állatok többnyire idegenkednek a gyümölcsök és a bogyók elfogyasztásától. A boltokban kapható macskaeledelek elsősorban húsból állnak, de gyakran tartalmaznak nagy mennyiségű búzát vagy rizst, amelyet hús melléktermékekkel, ásványi anyagokkal és vitaminokkal egészítenek ki. Előfordul, hogy a macskák füvet, leveleket, cserjéket vagy szobanövényeket rágcsálnak, elősegítve a megemészthetetlen táplálék felöklendezését.

A nagymacskákhoz hasonlóan a házi macskák is hatékony vadászok. Körülbelül ezerféle fajra vadászhat, főképpen a környezetében élő madarakra, egerekre, patkányokra, skorpiókra és más kisebb állatokra.

A házi macska fajtái

A házi macska fajtái két fő csoportba sorolhatóak: a hosszú és a rövid szőrű macskák közé. A hosszú szőrűeken belül elkülöníthetőek egyszínű perzsák, kétszínű perzsák és egyéb hosszú szőrű macskák. A rövid szőrűeknél külön csoportot alkotnak a brit rövidszőrűek, az amerikai rövidszőrűek, az egyéb rövidszőrű macskák, az abeszinek, a burma macskák, a sziámi macskák és a rex macskák.

A házi macska szaporodása

A házi macskának évente két szaporodási időszaka van (bagzás), egy tavasszal és egy ősszel, amely minimálisan 4-7 napig tart, amennyiben a nőstény vemhes lesz. A nőstények ritkán esnek teherbe az első párzás során. A tüzelő nőstények több hímmel is párosodnak, így előfordulhat, hogy az egy alomba tartozó kölykök több apától származnak. A szaporodási folyamat erős zajjal járhat, mivel mindkét állat hallatja a hangját: a zaj leginkább a harcoló macskák által kiadott hangokra emlékeztet. A vemhességi időszak 63-65 napig tart. Az alom átlagosan 3-5 kölyökből áll. A legelső alom általában a későbbieknél kisebb létszámú. A kölykök elválasztása 6-7 hetes korban történik meg, ivaréretté a nőstények 4-10, a hímek pedig 5-7 hónap után válnak. Egy átlagos nőstény a nemileg aktív életszakaszában összesen akár 100 utódot is világra hozhat.

A macskák 6-8 hónapos koruktól sebészeti úton sterilizálhatók a nem kívánt szaporulat elkerülése érdekében. Ez a beavatkozás megelőzi az olyan kapcsolatos magatartásformák kialakulását, mint a vizelettel történő terület megjelölés (a hímeknél) és a hívó szándékkal történő nyivákolás (a nőstényeknél). Amennyiben az állatot az efféle magatartásformák elsajátítása után kasztrálják vagy ivartalanítják, akkor a viselkedésében ezek a jellegzetességek a későbbiekben is felbukkannak.


                                                                                   
  Neve: Mini
  Fajtája: Vad macska
  Életkora: 1 év
  Leírása:
   
   

A vadmacska nagyon hasonlít a cirmos házimacskához, de erősebb felépítésű, a farka pedig csonka végű. Ma már csak néhány nagyobb, erdős területen él

.Napjainkban valószínűleg már csak kevés igazi európai vadmacska él a Földön. A XIX. században a vadőrök üldözték, emiatt számuk nagymértékben csökkent; az életben maradt állatok pedig gyakran kereszteződtek vad házimacskákkal.

Élőhely

Az európai vadmacska nagyobb erdőkben, fedezéket nyújtó bokros területeken és hegyes, sziklás tájakon él. Legszívesebben a 300-450 méter magasan fekvő területeken vadászik. Nappal általában szikla- és földmélyedésekben vagy egy fa gyökérzetének üregében pihen. Skóciában a vadmacska nagy lápokon és birkalegelőkön telepedett meg. A vadmacska alkalmazkodóképessége nagyon jó: Dél-Európában bokros területeken él, Közép-Európában elsősorban tűlevelű erdőkben, a Kaukázusban pedig lombhullató erdőkben. Ez a félénk állat könnyen tájékozódik mindegyik élőhelyen.

Táplálék és vadászat

A vadmacska fő táplálékát a vízipocok és más kisebb rágcsálók képezik, de a mókust sem veti meg. A vadmacska az olyan területeket kedveli, ahol nagy számban élnek talajon költő madarak, valamint mezei és üregi nyulak. A nagyobb állatok általában el tudnak menekülni előle, csak őz- és szarvasgidákat kap el olykor, ha túl lassúnak bizonyulnak. Ahol kevés a zsákmány - és ami akad, azt is meg kell osztania msá ragadozókkal -, a vadmacska rendszerint egyedül vadászik és magányosan él. Az állat általában mintegy 100 hektárnyi területet jelöl meg vizeletével és lábmirigyei váladékával. A vadmacska rendszerint minden betolakodót elűz körzetéből, párkeresés közben viszont gyakran elhagyja revírjét. Ott, ahol elegendő élelem áll rendelkezésre, a vadmacskák béha feladják magányos életmódjukat, és csapatokba tömörülve együtt védelmezik területüket a többi ragadozóval szemben.

Szaporodás

A nsőtény vadmacska február végén vagy március elején párzásképes. Az udvarlás nagy hangzavarral jár. A kandúrok ,,éneke˝, amellyel a figyelmet kívánják felhívni magukra, rikácsolásnak, nyafogásnak és ordításnak hangzik; egy nőstény körül gyakran több kandúr is ül, és egész éjjel hurrognak.
Amikor egy hím ,,kiüti a nyeregből˝ vetélytársait, a nőstény a földön ide-oda hempereg, hogy tudtára adja: elfogadja őt. A többi macskaféléhez hasonlóan párzás közben a hím vadmacska beleharap a nőstény nyakába.
Körülbelül hat és fél héttel később a nőstény általában sziklahasadékban vagy magas fán található vackában világra hozza kicsinyeit.
Az első hetekben az anya elkeseredetten védelmezi az almot. A kismacskáknak mintegy tíznapos korukban nyílik ki a szemük, s ettől kezdve már maguk is ,,veszélyesek˝: megkarmolnak és megharapnak minden betolakodót. Az anyjuk kb. egy hónapig szoptatja őket, négy-öt hetesen előjönnek rejtekhelyükről, és a közelben játszadoznak. A kandúr nem vesz részt a kölykök felnevelésében. Körülbelül három hónapos koruktól a kicsik elkísérik anyjukat a vadászatra, néhány hónappal pedig szétszéled a család, s mindenki egyedül vadászik.

 

Az európai vadmacska és az ember

Régebben a vadmacska igen elterjedt volt Európában. Az erdőségek egyre nagyobb mérvű kiirtásával azonban a vadmacska mind távolabbi területekre szorult vissza.
Ennek ellenére továbbra is vadászok kedvelt célpontja volt. A XIX. században és a XX. század elején vadmacskák ezreit ölték meg, valószínűleg az apróvadak és a talajon költő madarak - például a fogoly és a fácán - védelmében.
A két világháború idején az ember nem vadászott erre az állatra. Mára az állatvilággal kapcsolatban megváltozott a közvélemény, s ez végleg véget vetett a ragdozók pusztításának. A vadmacskát napjainkban a gazdag természetes életközösség értékes és érdekes tagjának tartják és sok helyen védetté nyilvánították. A vadmacska kisszámú természetes ellenségeinek egyike a juhászkutya nagyságú, rövid farkú macskaféle, a hiúz

 

Fontosabb jellemzői

Testméretek
Testhossz:
 50-80 cm
Testtömeg: 3,5-10 kg; a nőstény kisebb

Szaporodás
Ivarérettség:
 egyéves korban
Párzási időszak: február vége - március eleje
Vemhesség ideje: 63-69 nap
Utódok száma: 1-8, általában 4

Életmód
Viselkedés: 
általában magányos; éjjel tevékeny
Hangkibocsátás: rokonához, a házimacskához hasonlóan dorombol, ordít és nyávog
Táplálék: kisebb rágcsálók, például vízipocok, mezei és üregi nyulak, madarak és kétéltűek is
Élettartam: 12 év

Rokon fajok
35 macskaalfaj van, ezek közé tartozik a házimacska és a hiúz is.

Előfordulás
Egész Európában honos, Izland, Írország, Skandinávia és Északkelet-Európa kivételével.

A faj védelme
A vadmacskára hosszú ideig kíméletlenül vadásztak; állománya napjainkban lassú garapodásnak indult. Közép-Európa nagyobb erdős területeinek egy részén újratelepítési programokat indítottak el, hogy a fajt ismét meghonosítsák.

Az európai vadmacska és a cirmos házimacska összehasonlítása
A vadmacskához valószínűleg a cirmos házimacska áll a legközelebb, kinézetük és vérmérsékletük alapján azonban mégis könnyen megkülönböztethetőek. A vadmacska feje nehezebb és szélesebb, mint a házimacskáé. Kis füle inkább vízszintesen nő, ellentétben a házimacska merőlegesen felfelé álló fülével. Szőre hosszabb, farka vastagabb és csonka végű. A vadmacska  jóval erősebb testfelépítésű.
Az európai vadmacska farka fej-törzs gosszának körülbelül 45 százalékát teszi ki - rövidebb tehát, mint a házimacska farka. Vastag, fekete csíkok díszítik.
házimacska körülbelül kétharmad akkora, mint vadon élő rokona, farka viszont hosszabb és vékonyabb.     

 
                    
 Neve: Lukrácia
 Fajtája: Perzsa macska
 Életkora 5 év
 Leírása:
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A perzsa macska külleme

A hosszú, vékonyszálú szőr, vastag aljszőrzettel a perzsa macska különlegessége. Nem minden hosszú szőrű macska perzsa cica , ennél sokkal több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a fajta standardjainak megfeleljen. A perzsa macska küllemét három különböző tenyésztő egyesület határozza meg, azonban mind különböző tulajdonságokat részesítenek előnyben. Általánosságban elmondható, hogy a perzsáknak középméretűnek, vagy nagy méretűnek kell lenniük. A kandúrok akár 7 kilósak, a nőstények pedig akár 6 kilósak is lehetnek. Testüket, rövid, vaskos lábak tartják. Az ujjak közötti szőrcsomók kívánatosak.

A hosszú szőr mellett a fej is a fajta jellegzetessége: Kerek, széles koponya, kerek szőrcsomós fülek és nagyon rövid orr jellemzi. Az orrnyeregnek a szemek között kell végződnie, az úgynevezett Stopp pedig nem helyezkedhet el sem a felső szemhéj felett, sem pedig az alsó szemhéj alatt. Ez nagyon karakteres megjelenést kölcsönöznek a perzsamacskának, de egészségügyi problémákhoz vezethet, ezért éles kritikával illetik az extrém perzsa cica tenyésztőket. De erről kicsit később. Vannak olyan tenyésztők, akik emiatt a régebbi tenyésztési standardot részesítik előnyben, amikor még a hosszú orr volt az előírás. Mindenesetre a mai standard ezzel nem ért egyet.

A perzsáknál csaknem az összes ismert szín előfordul. Az egyszínű állatok lehetnek feketék, fehérek, vörösek, kékek, barnák (csokoládé), galambszürkék (lilac) és krémszínűek is. De ez még mindig nem az összes: a kétszínű és háromszínű (teknőctarka) perzsák éppoly kedveltek, mint az egzotikus „smoke” (füstös árnyalatú) színű: nagy része egyszínű, de a bunda töve ezüstös fehér. Amennyiben csak a szőrszálak vége színes és a szőrszál nagy része ezüst, akkor a „Shaded” (árnyalt) színről van szó.

A perzsamacskák standardja megegyezik az egzotikus rövidszőrűek és a Colourpoint-ok előírásaival. Különbség csak a szőr hosszúságában, textúrájában és színeiben található:
Így ismerte el az egyik legnagyobb európai macskaegyesület az egzotikus rövidszőrűt 1933-ban. Természetében és testfelépítésében a perzsamacskára hasonlít, de rövid plüssmackó-szerű szőre van. A „maszkos perzsák” vagy a „Himalájai perzsaként” emlegetett Colourpoint a sziámi és a perzsa macska keresztezéséből származik. A colourpoint-ban minden szín előfordulhat. Leggyakrabban feketével, vörössel találkozhatunk, vagy ezek világosabb árnyalataival, a kékkel és a krémszínűvel, de gyakori a csokoládé és a fahéj szín, valamint a lilac és a sárga.

Természete

A perzsamacskák nagyon nyugodt állatok, igényük a kijárásra szinte nincs, ezért tökéletes lakáscicának számítanak. Ezek a tulajdonságok Németországban az egyik legkedveltebb fajtává tették. A perzsák imádnak gazdijukhoz bújni és simulni és nagyon ragaszkodó cicák. Habár a perzsák nagyon kiegyensúlyozottak, belül még mindig vadállatok. Még a lustálkodós cicáknak is meg kell adni a lehetőséget a felfedezésre, mászásra és játékra. A lakásban tartott cicáknál különösen fontos, hogy a lakás a macska igényeihez igazodjon. Így nincs szükség arra, hogy akrobatikus elemekkel tartsa fitten és boldogan macskáját.

A kaparófa minden macskás háztartás kötelező eleme. Akkor is, ha macskája nem igazán a mászás megszállottja, hiszen a kaparás minden macska viselkedésének természetes része. Muszáj kaparniuk, hiszen csak így tudnak megszabadulni a karmok végeinek elhalt részeitől. Eközben pedig megjelölik a tappancsaikban lévő mirigyekkel a számunka észrevehetetlen boldogsághormonjaikkal a territóriumukat. Kaparófa hiányában egy kaparóállvány vagy egy kaparódeszka is megfelelő eszköz arra, hogy macskája elkerülje a bútorait… Ne felejtsük el, hogy egy kaparófa nem csak a kaparást szolgálja, hanem mászás szempontjából is fontos. Különösen a nyugodt cicák kedvelik a magasból figyelni az eseményeket. A biztosított ablakban vagy a radiátoron lévő fekhelyek is ugyanezt a célt szolgálják.

A perzsa macska története

Máig úgy tartották, hogy a perzsamacskák a keleti hosszúszőrű macskáktól származnak. Először a 17. században jelentek meg Európában. Ezek az akkori Perzsiából, mai Iránból származó macskák voltak a perzsa cica tenyésztés első alanyai. Az eredeti perzsacicáknak azonban már nem sok közük van a mai ismert perzsamacskákhoz – nem csoda, hiszen a mai tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy a perzsa macska ősei Oroszországból származnak. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a perzsamacskák a hosszúszőrű orosz házimacskáktól származnak és semmilyen rokonságot nem mutatnak az ázsiai ággal.

Érdekesség, hogy a „perzsa” megnevezést először az első tenyésztő egyesületek alapításakor használták a 20. század elején. Egészen addig „Angoramacskának” hívták a hosszúszőrű cicákat. Azóta a perzsa macska standardját többször is megváltoztatták. Az idő múlásával több hangsúlyt fektettek a kerek homlokra, a rövidebb koponyára, a dúsabb és a vastagabb aljszőrzetre, ami miatt csak még puhább tapintású lett a bunda.

Ez sajnos a fajta kárára vált. A növekvő népszerűséggel együtt - főleg az Amerikai Egyesült Államokban- megjelent a tömeges tenyésztés. Ezek a tenyésztők nem voltak tekintettel a tenyésztett állatok egészségére, egyetlen céljuk az volt, hogy az orr minél rövidebb legyen. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy az állatok szemei könnyeztek, az orruk és a torkuk hajlamos volt a gyulladásokra, nehézkes volt a táplálékfelvétel és a légzéssel is nehézségeik adódtak. Az ilyen tenyésztést Németországban „Qualzucht”-nak (Qual:kínzás, Zucht: tenyészet) nevezik és állatkínzásnak számít. Vajon a mai modern 21. századi perzsamacskákat is ebbe a kategóriába kell sorolni?

Egészsége

A német állatvédelmi törvény 11b paragrafusa definiálja is a Qualzucht-ot. A törvény szerint „tilos gerinces állatok olyan módú tenyésztése vagy velük kapcsolatos olyan intézkedések tétele, amelyek az alapvető biológiai, genetikai állományt oly módon változtatják meg, ami miatt a szaporulatnál, vagy a szaporulat leszármazottjainál számítani lehet arra, hogy öröklődő testrészek vagy szervek fognak hiányozni, esetleg egyes testrészek vagy szervek működésre alkalmatlanok vagy olyan módon deformáltak lesznek, hogy azok, az állatnak fájdalmat, szenvedést vagy egyéb károkat okoznak. „ Szintén tilos a gerinces állatok olyan tenyésztése, amikor arra kell számítani, hogy a leszármazottaknál a szenvedésből adódóan örökletes viselkedési zavarok lépnek majd fel.

1999-ben több szakértő is egy véleményre jutott: a létrejött 148 oldalas dokumentum a különböző tenyésztési formákat és ezeknek a egészségügyi hatásait taglalja kutyák, macskák, nyulak és madarak körében. Kitenyésztették a szőrtelen macskát, az előre és hátra álló fülű macskát, a rövid farkút és a farkatlan cicát. Ezek mellett azonban a rengeteg „hibás” tenyésztés következtében, sok betegség alakult ki. Amikor a fehér bundára törekedtek vak állatok jöttek világra, a törpe méret és a turcsi orr áhítása miatt kialakult a perzsamacskáknál jól ismert Brachyzephalia (brachis=rövid, cephalus=fej), ami a fej deformitását jelenti. Sajnos még ma sincs egy Európa-szerte elismert egyértelmű tenyésztési szabályozás.

Olyan eltökélt tenyésztőknek köszönhetően, akiknek az állatok egészsége az első, a perzsa macska tenyésztés megváltozott és a 70-es évektől kezdve már nem jellemző a tömeges tenyésztés.
Problémás tenyésztési történetük ellenére a perzsamacskák jó tartás, egészséges táplálás és rendszeres ápolás mellett –néhány kivétellel- többségében egészségesek. A fajta ugyanis hajlamos a policisztás vesebetegségre és a progresszív retina atrófiára. A progresszív retina atrófia a retina olyan mértékű görbületét jelenti, ami teljes vaksághoz vezethet. Valamint, a perzsamacskákat is érintheti a sok más fajtánál szintén fellelhető hypertrophiás cardiomyopathia. Ezek a betegségek mind örökletesek, ebből is látszik milyen fontos a jó tenyésztő kiválasztása. A professzionális tenyésztők időben és rendszeresen tesztelik állataikat az öröklődő betegségekre és kizárják a tenyésztésből az arra alkalmatlan állatokat.

Ez különösen érvényes a vesecisztákra. A tünetek csak időskorban jelentkeznek, addigra viszont az álatok már továbbadták a domináns géneket… Szerencsére ultrahangos vizsgálattal már tíz hetes kortól kimutatható kismacskáknál a policisztás vesebetegség. Az elkötelezett tenyésztők így már igen korán kizárhatják a tenyésztésből a beteg állatot, ezzel megelőzve a további beteg szaporulat világra jöttét. Hiszen a veseciszta dominánsan, minden esetben tovább öröklődik. A hypertrophiás cardiomyopathiát csak szívultrahang segítségével lehet diagnosztizálni. Ez a betegség sajnos nem gyógyítható, de korai diagnosztizálás esetén vannak kezelési lehetőségei, aminek köszönhetően az érintett állatok hosszú életet élhetnek.

Már Ön is láthatja: A tenyésztésre bocsájtott állatokat rendszeresen állatorvosi vizsgálatoknak kell alávetni ahhoz, hogy az öröklődő betegségek terjedését elkerüljük. Ha tenyésztőtől vásárol macskát, akkor kérje el a tenyésztett állatok vizsgálatainak dokumentumait. Kerülje el azokat a szakszerűtlen tenyésztőket, akik fajtatiszta állatokat kínálnak papírok nélkül. Általában ezek nem törődnek az állatok egészségével, megfelelő tartásával vagy etetésével, mindez pedig beteg állat esetén az Ön pénztárcáját terheli majd meg. Ezért olyan tenyésztőt válasszon, aki egy tenyésztési egyesület tagja. Az egyesület rendszeresen ellenőrzi a tenyésztők állattartási körülményeit és szorgalmazza az állatok megfelelő párosítását, ezzel megpróbálja kizárni a genetikai betegség lehetőségét. Természetesen ennek meg kell fizetni az árát: Egy perzsa cica 800 Euróba kerül, a tenyésztési célra vásárolt állatokért pedig akár 1500 Eurót is fizethet a vásárló.

Ezzel az árral azonban nem csak a macskát vásárolja meg, hanem a tenyésztő tudását és elkötelezettségét is. A tenyésztők ugyanis rengeteg energiát és időt fektetnek abba, hogy a macska kiegyensúlyozott legyen, minden fontosat eltanuljon az anyjától és a testvéreitől és mindezt azelőtt, mielőtt Önhöz kerülne, ami legkorábban a macska 12 hetes korában történhet meg.

A perzsa macska etetése és ápolása

A pihe-puha szőr kedvelői ne felejtsék el, hogy nem csak gyönyörködni kell a perzsa cica bundájában, hanem intenzíven ápolni is kell azt! A szőr csomósodásának elkerüléséért naponta fésülje meg cicáját! Ugyanis, ha a szőr már összefilcesedett, sokszor csak az állatorvos segíthet. Ne aggódjon, a vészhelyzetben leborotvált szőr gyorsan visszanő!
A perzsák vedlés időszakában a rendszeres fésülés ellenére is rengeteg szőrt hullajtanak el. A macskapaszta és a macskafű segítenek a lenyelt szőrszálak természetes távozásában és megelőzik az elzáródásokat.

A rövid orr miatt a perzsamacskáknak sokszor van szükségük a szem és az orr tisztításában. Általában egy nedves kendő használata elegendő erre a célra. Kerülje el a kamillateát és az ehhez hasonló dogokat, mert csak tovább irritálják a macska szemét. A lapos arc velejárója a speciális táplálékfelvétel: a perzsamacskák első sorban a nyelvükkel szedik fel az ételt. Emiatt a pépes állagú eledel jobb választás, mint a nagyobb húsdarabos táp.

Egyébként pedig egyet érdemes észben tartani a perzsaeledel kiválasztásánál: minél magasabb a minősége, annál jobb. Mivel a macskáknak sok proteinre van szükségük, az eledelnek nagyobb részének húsból kell állnia. A nedves eledel általában jobban ajánlott, mint a száraz . Ennek oka nem csak az általában jobb összetétel, hanem a magas folyadéktartalom is. A cicák ugyanis természetükből adódóan ritkán keresik fel az itatótálat, keveset isznak. A szükséges folyadék nagy részét az eledelből veszik fel. Mindezek ellenére a perzsa macska az egyik legkedveltebb macskafajta Európában. Elővigyázatos tenyésztő választással, kis ápolással és egészséges táplálással Önnek is sok öröme lesz ebben a kis szőrcsomóban. Minden jót kívánunk Önnek és perzsamacskájának is!

 

 

Szavazás

Milyen színű macskád van?
Fekete
Fehér
Fekete-Fehér
Barna
Zsemle
Tricolor
Fekete-Fehér Pöttyös
Barna-Fehér
Fehér-Zsemle
Fekete-Barna
Fekete
Egyéb
Asztali nézet